Ma, Magyarországon szinte minden önkormányzat rendelkezik településfejlesztési stratégiával. Ez határozhatja meg a város vagy falu fejlesztési programjai, de ez teszi lehetővé a különböző európai uniós területfejlesztési kezdeményezésekben, mint az URBACT-ban vagy az INTERREG-ben való részvételt is. De vajon korszerűek még ezek a helyenként 12-15 éves településfejlesztési stratégiák? Nyilván számos településen azok. De talán minden helyi politikusnak érdemes elgondolkozni azon, hogy úgy kell-e döntéseit meghoznia, hogy a lehető leggyorsabban követi a nemzetközi trendeket vagy inkább úgy, hogy elébe megy azoknak. Egy ilyen módszerváltás lehetőségét kínáljuk fel ebben az írásban.

 

Mióta a világ városfejlesztői a múlt század második felében a városfejlesztés új irányaként a kreatív várossá válást határozták meg, sokan és sokféleképpen definiálták a kreatív város fogalmát – no és azt is, hogy kik is a kreatív emberek. Talán azt a várost neveznénk igazán kreatívnak, amelyben olyan sok a kultúráért és kultúrából élő ember, hogy jelenlétük nem csak hogy vonzza az újabb és újabb alkotó tevékenységben örömét és boldogulását meglelő embert, hanem olyan vállalkozásokat is a városba csalogat, amelyek nem tudnak kreatív emberek nélkül működni.

A kreatív gazdaság

Amit napjainkban látunk, az azonban már túl mutat azon, hogy egy-egy nagy település választhatja városfejlesztési stratégiaként a kreatív iparág fejlesztését. A mai kor gazdasága ugyanis, már nem írható le másképpen, mint kreatívként. Ennek több, kimondottan a javak előállítási módjából eredő oka van. Egyrészt olyan bonyolult technológiák alakultak, hogy míg az ember által művelt fizikai munkát már teljesen kiküszöbölik, a rendszer működtetésére – és főképp fejlesztésére! – már csak ötletekben gazdag, új problémák megfogalmazására és megoldására alkalmas emberek képesek. 
Másrészt, a számítástechnikai eszközök használatának és főleg az internetnek az elterjedésével egy-egy szellemi termék gyakorlatilag nulla költséggel sokszorosítható. 
A helyzet az, hogy ebben az iparágban, viszonylag alacsony befektetéssel, hatalmas jövedelemre lehet szert tenni. Ez ahhoz vezet, hogy a vállalkozók szívesen fektetnek be a virtuális és szellemi termékek létrehozásába. Egy adattal szeretném előbbi állításaimat igazolni. Az Egyesült Államokban 1960 óta napjainkra megháromszorozódott az információs technológiákba befektetett működő tőke: az 1960-as 10 százalékos országos befektetett tőke részesedése napjainkban kicsit meghaladja a 35 százalékot. A kreatív gazdaság, a kreatív korszak, tehát itt van. Kérdés, hogy ha ebben a korban az alkotásra képes, kiművelt emberfőkért fog folyni a gazdasági verseny, akkor lehet-e, szabad-e a városfejlesztőknek figyelmen kívül hagyni a kreatív várossá válás lehetőségének megvizsgálást.

Kreatív városban élni jó

A kreatív várossá válásnak azonban vannak gazdaságon kívül eső jó hozadékai is. Ez a települések választott vezetőinek még fontosabb lehet. Ugyanis, egy pezsgő kulturális életű városban, ahol nagyon sok olyan ember él, aki örömét leli alkotó tevékenységében, sokkal jobb lakni, sokkal jobb választópolgárnak lenni, mint ott, ahol ezek a lehetőségek hiányoznak. Mindennapi megfigyelés, hogy ma, Magyarországon, amikor mind gazdasági mind társadalmi válsághelyzet van, azok az emberek érzik igazán jól magukat, azok maradnak egészségesek, akik valamilyen, a pénzszerzésen kívüli okból, valamilyen anyagiakon túl mutató cél elérésén fáradoznak. 

A kreatív várossá válás előnyei

Közgazdászok, és általában a gondolkodó emberek, elsőként biztos azt várnák, hogy mutassák ki a statisztikusok a kreatív iparág GDP-re tett hatását. Ez a megközelítés nyilván jogos, de nem teljesen adekvát. Amit az üzletág fejlesztésével el lehet érni, azt sokkal jobban mutatják a NEW, vagy az egyedülállóságában is érdekes GNH indexek. A NEW egy bonyolult mérőszám, mely a Nettó Gazdasági Jólétet (Net Economic Welfare) számszerűsíti. Ez a mérési forma régóta ismert, de talán érdemtelenül keveset használt. Ha egy város élhetőségét vizsgáljuk, nagyon érdemes kiszámolni.
A GNH, azt mutatja, hogy egy-egy országban milyen az emberek elégedettség, mi több, boldogság érzete. Neve is ezt fejezi ki: Bruttó Nemzeti Boldogság (Gross National Happiness). Ez a mutató több társadalmi terület fejlettségét méri és összegzi. Ilyenek, például az életkörülmények, a jó kormányzás léte és milyensége, a pszichikai egészség vagy akár a tanulási, képzési lehetőségek. Jól látható, hogy ez a komplex mutató nagyon jól lehetővé teszi annak a kissé homályos változásnak a kimutatását, amely egy adott földrajzi hely kreatív iparágának fejlesztésével érhető el.
Az ilyen összegző mutatók használata mellett lehetőségünk van még megfigyelni és mérni olyan folyamatokat, melyek biztosan lezajlanak egy kreatív város életében. Ilyenek például, hogy a szellemi javak egy adott térség gazdaságából könnyen „exportálhatók”, vagy hogy a kulturális rendezvények és látványosságok élénkíthetik az idegenforgalmat. Könnyen belátható tehát, hogy a kreatív szakemberek külső területről szerzett bevételeikkel saját településükön vásárlóerőt jelentenek. Ezen felül, minél gazdagabb egy városban a kulturális élet, annál több munkahely létesíthető, akár a társult iparágakban is.
És mindez nemcsak papíron létezik. Ausztráliától Kanadán át az Egyesült Királyságon keresztül Szingapúrig, a világ számos városában döntöttek úgy politikusok, hogy ezt a városfejlesztési irányt követik. Az eredmények beszédesek. Ezekről a sikeres kezdeményezésekről az interneten nagyon sok esettanulmány olvasható el de bemutatásuk, már egy másik cikk témája lenne.

A válság és a kreatív üzletág

E sorokat olvasva bizonyára sok polgármester gondolja azt, hogy miféle elképzelés ez azokban a napokban, amikor az önkormányzatoktól jelentős forrásokat vonnak el, és az alapfeladatok ellátása is nehézségekbe ütközik. Számukra szeretnénk megismételni: a kreatív kor eljött, a fejlett világ már kreatív gazdaságot működtet. Azoknak a külső, törvényi és helyi politikai eszközöknek az alkalmazása és létrehozása, amelyekkel a kreatív szakemberek számára kedvező közeget lehet teremteni, lényegesen kevesebb megterhelést jelent, mint egy lemaradó, egyre csökkenő lélekszámú várost a „semmiből” újjá teremteni.
Nyilvánvaló, hogy a minden döntéshozót az érdekel leginkább, hogy a fent leírtakból mi valósult már meg eddig a gyakorlatban a világban, Európában, vagy akár Magyarországon. Következő írásunkban olyan városok történeteivel ismertetjük meg olvasóinkat, ahol a kreatív üzletág fejlesztése már évtizedek óta eredményes.

Rákóczi Piroska