Huddersfield, a „Hangzó Művészetek Nemzeti Központja”

Az angliai Huddersfield történetében három olyan elem van, amely figyelemre érdemes. Hogy mindegyiket megértsük, meg kell ismernünk azt a helyzetet, melyben a 130 ezer lakosú települést az 1980-as években jellemezte. Mivel a város elsősorban ipari teljesítményekből tartotta el lakóit, a világgazdaság átalakulása miatt, a múlt század végére válságba került. Nagyon magas volt a munkanélküliség, és egyre fogyott a helybeliek száma. A város vezetői ebben a helyzetben előre mutató intézkedéseket foganatosítottak. Ennek három fontos elem volt: átalakították a helyi önkormányzati rendszert, uniós forrásokat szereztek a fejlesztésekhez, továbbá a város adottságainak elemzése után Huddersfieldet a „Hangzó Művészetek Nemzeti Központjává” tették. Így lényegében azt hajtották végre, amit a városfejlesztés teoretikusai szoktak ajánlani: közigazgatási szerkezetváltás, pályázati lehetőségek kihasználása, illetve valamilyen helyi adottságból nemzeti központ kiépítése.

Birsbane, egy élő példa Ausztráliából

Bár Birsbane neve Európában szinte ismeretlen, ez az ausztrál nagyváros mintegy 10 évvel megelőzi Közép-Európát a kultúra-fejlesztés terén. A város vezetői 2003-ban készítettek egy helyi kreatív üzletágat és a helyi kulturális értékeket megőrző és fejlesztő célú stratégiát, az „Utazási kultúra és a kreativitás vidékén” címmel. A stratégia az ilyen dokumentumoktól megszokott fölépítésű. Ami igazán érdekes benne, hogy nagyon sok konkrét projektet is leír és előír, sőt egy szervezeti újítás is található benne. A szervezeti innováció nagyon egyszerű, de rendkívül hatékonynak bizonyult. A korábban a városban működő különböző tanácsadó testületek helyett létrehozták a „Kreatív Tanácsadói Táblát”, amelybe a legkülönfélébb tudományokat és gazdasági ágazatokat képviselő szakembereket hívtak meg. Ez a csapat, a különböző résztudományok közötti interakciók miatt a korábbiaknál jobban tudta szolgálni a kreatív üzletág fejlesztését, illetve az erre irányuló programok kialakítását és megvalósítását. Természetesen ezek a projektek nem mennek csodaszámba, de együtt, egymással párhuzamosan, vagy egymást követően megvalósítva, fölrázzák, munkába állítják az emberek alkotó energiáit. Az első projekt, amit kiemelünk „A szétszóratásban élők költészete és zenéje” nevet viselte, s a városban élő betelepültek és a helyi művészek együttműködésének javítását, illetve közös alkotások létrehozását tűzte ki célul. A második, „Amint volt, és ahogy van” elnevezésű projekttel az volt a cél, hogy az ausztrál őslakosok múltját maguk az őslakosok mutassák be, s hogy az őslakosok még élő hagyományai legalább írott formában ismertek maradhassanak. A harmadik projekt már kereskedelmi céllal, az idegenforgalom fejlesztése érdekében valósult meg. A „Kreatív helyek városi térképe” elnevezésű projekt megvalósítói nemcsak megjelölték az építészeti vagy a kulturális szempontjából érdekes, és gyakran „eldugott”, külvárosi, helyeket, hanem digitális info-kioszkokat is létrehoztak, ahol az ezekhez vezető utat is meg lehet ismerni, s tájékozódni lehet a helyi kulturális eseményekről is. Mint látjuk, ezek a projektek nem is olyan ismeretlenek a számunkra. Az érdekessége az előbbiekben leírtaknak az, hogy a tervek teljes mértékben a helyi adottságokból indultak ki, abszolút válaszok voltak a kor kihívásaira. Egyrészt a migráció, másrészt a rohanó idő, harmadrészt a jövedelem növelésének soha nem szűnő igénye voltak azok a kihívó tényezők, melyekre Birsbane példaértékű válaszokat adott.

Torontó is a kultúrába invesztált

Torontóban 2003-ban született meg a „Kreatív várossá válás kulturális terve”, melyből két nagyon fontos részletet kell kiemelnünk. Az egyik, hogy a tervben meghatározott célkitűzésekhez mind országos, mind városi forrásokat is rendeltek. A másik, hogy létrehoztak egy non-profit ingatlankezelő céget, amely megvásárolt egy elhagyott, külvárosi ingatlant, és abban irodákat, próbatermeket, műtermeket, kiállító termeket és színháztermet alakított ki a művészek számára. Ez a hely jelenleg is 100 százalékos kihasználtságú, és a torontói kulturális élet katalizátoraként működik.

A berlini Design Reaktor

Kreatív várossá tenni egy települést nagy és hosszú ideig tartó vállalkozás. Már az is „kemény dió”, hogy meg kell győzni az érintetteket a programok életképességéről. Ebben segíthet az, ha először csak egy kicsi, máshol már bevált projektet futtatunk le. Ekkor ugyanis, maga a siker érvel helyettünk. Ilyen példa a berlini Design Reaktor története. Ennek ugyanis lényeges előnye, hogy nagyon költséghatékony: igen kis ráfordítással, igen nagy eredményt hozott. Az alapvetően brain stormingra épülő, különböző területek szakembereinek találkozásával megvalósuló csapatmunka, rövid időn belül 6 bejegyzett szabadalomhoz vezetett. A projekt alapötlete az volt, hogy Berlinben, ahol térben egymáshoz nagyon közel élnek műszaki tanulmányokat folytató egyetemisták és művészet szakos hallgatók, össze kellene hozni olyan találkozást a számukra, ahol egymás ötleteit megismerhetik és továbbfejleszthetik. Nyilván azt lenne az igazán izgalmas megtudni, hogy ezeket az „ötletroham” típusú találkozásokat milyen módszerrel moderálták, hiszen a megszokottnál lényegesen hatékonyabb volt, de ez a berliniek műhelytitka. Azt hiszem azonban, hogy a magyar trénerek is vannak olyan kreatívak, hogy egy ilyen célú brain storminghoz kifejlesszenek egy módszert.

Akik kreatív terveket szőnek

Magyar településfejlesztők előtt is világos, hogy főleg azokban a térségekben érdemes a kreatív üzletág fejlesztésével foglalkozni, amelyekben megvannak ehhez a kellő adottságok. Az egyik ilyen hely, a szentendrei székhelyű Dunakanyari és Pilisi Kistérség, ahol nagyon sok művész él, és a kulturális turizmus is jelentős szerepet játszik. Így nem csoda, hogy a Dunakanyari és Pilisi Önkormányzatok Többcélú Kistérségi Társulása csatlakozott egy INTERREG IVC kezdeményezés keretein belül létrejött CITIES nevű projekthez, melynek kibontása magyarul nagyjából annyit tesz, hogy a kreatív üzletágak fejlesztése a kulturális hagyományokkal rendelkező térségekben. A projekt fő célja, hogy a benne résztvevő hét ország képviselői egymástól tanuljanak. A projekt egyik végeredménye egy jó gyakorlatokat bemutató kézikönyv lesz, melynek törzsét olyan helyi politikában alkalmazható eszközök adják, melyekkel a kreatív üzletágat lehet fejleszteni. A Dunakanyari és Pilisi Kistérség vezetőinek eltökélt szándéka, hogy az eddig megismert külföldi példákból legalább egyet hazai körülmények közé átültessenek. Hogy ez mi lesz, egyelőre még titok.

A terjedelmi okokon túl

Természetesen ebben az írásban nem tudtuk a kreatív várossá válás egyetlen, kristálytiszta mintáját bemutatni, de ennek nem csak terjedelmi okai vannak. Annyit szerettünk volna érzékeltetni, hogy a kreatív város felépítéséhez politikusi kreativitás is szükséges. A kreativitás pedig nem tanítható, de hitünk szerint, mindenkiben ott rejtőzik és fejleszthető is. Mi csak a lényeges tényeket ismertetjük, a többi már nem rajtunk áll.

Rákóczi Piroska