Egy kistelepülés számára az épületek szigetelésén és a nyílászárók cseréjén túlmenően túl sok lehetőség nem adódik, a legkézenfekvőbb a biomassza fűtési célú felhasználása. A viszonylag kis energiaigény kielégítésére a környékbeli fás, ligetes, erdős területek megfelelő mennyiségű tüzelőanyagot biztosítanak, s ha a településvezetők a fenntarthatóság szempontjait is figyelembe veszik, egy-egy falu környéke hosszú időre képes az energiahordozó iránti igényt kielégíteni. Az erdeinkben keletkező évi 1,5 millió köbméter favágási hulladék, nagy mennyiségű kihasználatlan tartalékot jelent a biomassza tüzelés számára. Az épületek hőszigetelése természetesen alapvető feltétel a gazdaságos működésnek, s a melegvíz előállítására gyakran napkollektorokat is alkalmaznak.

Biomassza, csak kisfogyasztóknak

A négyszázhúsz lakosú Dénesfán a saját tulajdonú dűlő utak mentén álló fák kitermelése, ritkítása biztosítja a hőszigeteléssel ellátott Közösségi Ház és óvoda számára a fűtőanyagot, ami évi egymillió forintos megtakarítást eredményez. A négyezer lakosú Taktaharkány a saját tulajdonú termőföldek erdősítésével, erdőgazdálkodással oldja meg az ugyancsak hőszigetelt intézményei energia-ellátását, amelyet még a napkollektorok is kiegészítenek. Az erdő így nemcsak energiahordozót biztosít, hanem munkát is ad közel 50 embernek, hozzájárul a település rendbe tételéhez, és még közbiztonsági hatása is van. Azok az emberek, akik az erdőtelepítésen dolgoznak, jobban óvják környezetüket, s a falopások nagymértékben visszaszorultak. Az 1260 lakosú Örményesen a helyi mezőgazdasági melléktermékekből készített pellet és a területen lévő fahulladék biztosítja a tüzelőt az ugyancsak hőszigetelt iskola fűtéséhez, ami 30 százalékos költségcsökkenést eredményez. Az önkormányzat beszerzett egy aprítógépet, aminek a segítségével olyan hulladék is gazdaságosan felhasználható, amit korábban nem hasznosítottak. Feltehetően lehetne még sorolni a példákat, és maga a fa, vagy mezőgazdasági melléktermék sem minősül újdonságnak, de alkalmazásuknál a fenntarthatóság szempontjait figyelembe kell venni. Nagyon fontos, hogy az alapanyag-ellátás hosszú távon, gazdaságos szállítási távolságon belül biztosítható legyen. A 10-20 kilométeres szállítási távolság csak viszonylag kis mennyiség ellátásra elegendő területen valósítható meg, emiatt például egy nagyobb település több intézménye csak jelentős szállítási költség-növekedéssel látható el. Hosszú távon aggályosak a nagyteljesítményű biomasszára alapozott erőművek, mivel a nagy, olykor 50-100 kilométeres szállítási távolságok nagyon megemelik az egyébként olcsó biomassza, fahulladék, vagy szalma árát, és akkor még nem beszéltünk a szállítás környezetszennyező hatásairól. Nagyon fontos az önellátás kérdése, az esetben, ha az önkormányzat ki van téve a piaci viszonyoknak, a biomassza ára is követi az egyéb energiahordozó árát, s könnyen elszakadhat a termelési költségektől. Míg a saját tulajdonú biomassza termelés, saját területen nemcsak az ár stabilitását jelenti, hanem hosszú távú munkát is biztosít néhány embernek. A fenntarthatóság elve tehát azt sugallja, hogy nagyobb településen, nagyobb, több fogyasztónál, távfűtésnél a biomassza alkalmazása csak igen kedvező körülmények között lehet gazdaságos. A nagyobb fogyasztás nagyobb mennyiséget igényel, aminek arányában nő a szállítási távolság és csökken a gazdaságosság.

A hőszivattyú előtt nagy jövő áll

Más úton indult el Hernád önkormányzata. Az iskola és az óvoda fűtését – a megfelelő hőszigetelés után – uniós támogatással hőszivattyús energiatermelő egységgel oldották meg. Az elmúlt fűtési szezon tapasztalatai kedvezőek, a gázszámla drasztikusan lecsökkent, bár a villanyszámla megnőtt. A rendszer gazdaságossága nagymértékben függ a villamos energia árától, ha a geotarifa hosszú távon megmarad, a hőszivattyú előtt nagy jövő áll.

Drága, de megéri

A nagyobb településeken inkább előtérbe kerül a nap és a geotermális energia hasznosítása. A használati melegvíz előállítására egyre több soklakásos társasházra építenek napkollektorokat, a sok fogyasztó és a nagyméretű tároló ellensúlyozza a fogyasztási egyenetlenségeket, de nyilvánvalóan a tartós napsütés hiányát egyéb energiával pótolni kell. A napelemek használatánál a legnagyobb problémát az jelenti, hogy az intenzív napsütés ritkán esik egybe a fogyasztási csúccsal, emiatt tárolók beépítése szükséges, aminek a következtében jelentősen megnő a megtérülés ideje. Az irodák működtetésénél szerencsésen egybeesik a napsütés és a fogyasztás, hiszen az irodák számítógépei, a beépített klímaberendezések fogyasztása jórészt a napsütéses időben, napközben jelenik meg. Ezt felismerve Újbuda önkormányzata napelemeket telepített a hivatali épületek tetejére, ami nemcsak csökkenti a villanyszámlát, hanem munkaszüneti napokon, napsütéses időben az áramszolgáltatónak eladott energia révén pénzt is hoz a konyhára. Az kétségkívül igaz, hogy a beruházás drága, csak tehetősebb önkormányzatok engedhetik meg maguknak, de a 7-8 éves megtérülés még a jelenlegi tarifáknál is bíztató.

A termálvízzel fűteni is lehet

A magas beruházási költségek miatt ugyancsak inkább a nagyobb önkormányzatok számára, nagyobb fogyasztás esetén lehet járható út a termálenergia hasznosítása, bár a termálfürdőkhöz kapcsolódva a kisebb települések intézményei is részesülhetnek ebből az előnyből. Hódmezővásárhelyen már hosszú évek óta fűtenek intézményeket, lakótelepeket termálenergiával, de a tízezres Kisteleken és Veresegyházán is termálenergia fűti az intézményeket, igaz a beruházás elsősorban a termálfürdő létesítésére jött létre. Gödöllő önkormányzata az elmúlt hetekben kötött megállapodást egy magáncéggel, amely szerint kifejezetten energetikai célra, intézmények, lakótelepek fűtésére, villamos energia termelésére kívánják a föld energiáját alkalmazni. A vizsgálatok azt mutatták, hogy hiába veszi körül Gödöllőt erdős terület, a biomassza ellátása – a hosszú távon fenntarthatóság elvének a figyelembe vételével – a nagy fogyasztók ellátására nem biztosítható.

Dr. Fábián Zsolt, a MÖSZ főtitkára