Főoldal  
 
Hírek
2007
2008
2009
2010
2011
2012
2013
2014
2015
2016
2017
2018
2019
2020
Önkormányzatok
Önk. szövetségek
Jogszabályok

agrosol

 
glansya

 prosperty

elmuemasz

 mosz

mosz

s tér


europa a polgarokert

solarway

safecross

 
meva


s tér

nrgcar

csfa

eurest

leblanc

 okow

  

 mosz

mosz

mosz  

 /files/stihl.jpg

  /files/viking.jpg

 kas
/files/viking.jpg

/files/pma.jpg

 fsd

fsd

 
/files/nei.jpg
infraset
 
m

flaga
 
 
 
 
 







































eXTReMe Tracker
  Impresszum   Médiaajánlat    2020. augusztus 13.
Újságcikkekben Weboldalon  
Keresés
Aktuális Hírek

A vízellátás privatizációjának veszélyei
Az önkormányzatok tiltakoznak a vízközmű társaságok összevonása és magánosítása ellen
 

Az ivóvíz az élethez szükséges alapvető feltétel, ez feltehetően mindenki számára kézenfekvő, hiszen mára már mindenki megszokta, hogy folyik a csapból a víz, életünket a 21. században nem tudjuk elképzeli a közkútra járással, a vízhordással. Az egészséges ivóvíz nem helyettesíthető, nincs alternatívája. Különösen igaz ez a nagy népsűrűségű lakóterületekre, ahol sem kútépítésre, sem esővízgyűjtésre nincs lehetőség, és akkor még nem beszéltünk a szennyezettségről. Míg a mára már sokak számára szinte megfizethetetlen gázt vagy a villanyt jelentős ráfordítással, kényelmetlenséggel lehet más energiahordozóval helyettesíteni, addig a vizet nem.


 

Magyarország ivóvízben gazdag, nem szorulunk külországokra, mint a gáz, vagy a villany esetében, kérdés, hogy a jövőben hogyan gazdálkodunk ezzel a kinccsel, a lakosság legszélesebb rétegei, a szegények számára is elérhető marad-e az ivóvíz.

      Az egészséges ivóvíz biztosítása alapvető, az önkormányzati törvényben előírt kötelező feladat. Arról lehetne vitatkozni, hogy a feladat települési szinten van-e a legjobb helyen, de jelen pillanatba ez a helyzet, megváltoztatásához a kétharmados önkormányzati törvény módosítására lenne szükség. Az ehhez szükséges eszközök a települések többségénél a vagyonátadáskor a települések tulajdonába került, amelyek különböző formában, de teljesítik kötelezettségüket. A jogszabály azonban a regionális vízművek által ellátott területeken nem biztosította ugyanezeket a feltételeket az önkormányzatok számára. Ezeken a településeken az egészséges ivóvíz ellátás az állami tulajdonban lévő regionális vízművek útján történik.

Az öt regionális vízmű ma 709 településen, közel 1.7 millió embert lát el ivóvízzel. Ennek megfelelően az állami tulajdonú vízközművekkel ellátott települések önkormányzatai az ivóvízellátás biztosítása tekintetében fennálló kötelezettségük teljesítését illetően sajátos helyzetben vannak. Ellátási felelősségüknek úgy kell megfelelniük, hogy a vízközmű szolgáltatást biztosító közművek nincsenek tulajdonukban, és az azokat üzemeltető regionális vízközmű társaságokban sem rendelkeznek tulajdonosi részesedéssel. Ilyen korlátozott lehetőségek mellett ellátási felelősségüknek azért tudnak eleget tenni, mert a vízközmű tulajdonos államot e közcélú vízközmű létesítmények működtetésére törvény kötelezi.

A Magyar Állam e kötelezettségének teljesítése érdekében e célra saját többségi részesedéssel működő szervezeteket alapított. E szervezetek, a regionális vízközmű társaságok végzik az állami tulajdonú vízközművek üzemeltetését. A regionális szervezetekben az állam meghatározó tulajdonosi részvétele az önkormányzatok számára megfelelő garanciát jelent ellátási kötelezettségük teljesítésében. Az önkormányzatoknak az ellátási kötelezettség és a tulajdonos jogán ugyan nincs beleszólásuk a regionális társaságok működésébe, azonban a gyakorlatban, a kialakult kapcsolatok révén mégis jó kontaktus van a települések és a társaságok vezetői között.

(Folytatás a 3. oldalon)

(Folytatás a 1. oldalról)

A jelenleg érvényes jogszabályok szerint az alapvető vízközművek a forgalomképtelen törzsvagyonhoz tartoznak, a működtetésükhöz szükséges vagyon azonban privatizálható. És itt azonnal felvetődik a kérdés, hogy hogyan lehet a vízközműveket működtető eszközök nélkül üzemeltetni. Ezzel a kérdéssel több önkormányzat szembekerült, amelyek a vagyonátadáskor megkapták a szennyvízhálózatot, de a működtető eszközöket nem, így arra kényszerültek, hogy bérbe adják a korábbi szolgáltatónak.

Összevont társaságok

A Kormány-Önkormányzatok Egyeztető Fóruma (KÖEF) június 24-i ülésén a Pénzügyminisztérium képviselői bemutatták a többségi állami tulajdonú vízközmű társaságok Új Tulajdonosi Programba való bevonásának tervezetét. Ennek előkészítésére az MNV Zrt. a jelenlegi öt regionális vízközmű társaságot, (DMRV, ÉDV, TRV, DRV, ÉRV) leánytársaság formájában két anyatársaságként működő társaságba kívánják összevonni (ÉRV: DMRV, TRV; DRV: ÉDV), ahol a tulajdonosi jogokat az anyatársaságok gyakorolják, ennek következtében a Magyar Állam tulajdonosi részvétele a jelenlegi regionális, a terv szerinti leánytársaságokban megszűnik. Az indoklás szerint a fő cél a tőzsdére vitelhez szükséges gazdaságos üzemméret kialakítása, azzal a megjegyzéssel, hogy a leány társaságok nagymértékben önállóak, jogügyleteiket a jövőben is saját nevükben kötik.

      A tervezett összevonás, a vállalatcsoport kialakítása alapvetően érinti a korábbi regionális, a terv szerinti leánytársaságok működési területén lévő önkormányzatokat, ellátási felelősségük érvényesítése tekintetében teljesen új helyzetet teremt. Ezen társaságokban ugyanis az állam eddigi tulajdonosi részvétele, többségi tulajdona megszűnik, a meghatározó tulajdonosi részvétel egy, adott esetben privatizálható, profit érdekeket szem előtt tartó gazdálkodó szervezethez, az anyatársasághoz kerül. Az anyatársaságnak viszont nincs törvényi kötelezettsége a vízközművek működtetése, bővítése tekintetében. Az érintett önkormányzatok így azzal szembesülnek, hogy ellátási felelősségük teljesítésének egyik fontos garanciája, a működtető társaságok, ellátási kötelezettséggel terhelt többségi állami tulajdona megszűnik. A tervezet uniós alapjogokat, így a szubszidiaritás elvét sérti.

A gazdaságos üzemméretre hivatkozva

Az összevonásra vonatkozó érvelés önmagában is ellentmondásos, álságos és hamis. A kialakuló új társaságok fizikailag össze nem függő hálózatot lesznek kénytelenek működtetni, olykor több száz kilométerre egymástól, ha viszont továbbra is egymástól teljesen függetlenül működnek, mi szükség van az összevonásra. Csak egy szükségtelen vízfej kerül az eddigiekben is igen nagy területeken működő társágok fölé. A tervezett összevonásra semmiféle gazdasági számítást nem mutatott be az Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV Zrt.), gyanítjuk, hogy nem is készült ilyen, vagy ha igen, és tételezzük fel, hogy objektív, azért nem mutatták be az önkormányzatoknak, mert nem támasztja alá a tervezett összevonásokat. A gazdaságos üzemméret kialakítására vonatkozó érv feltehetően a privatizációs törekvéseket van hivatva elfedni. Az is figyelemreméltó, hogy a gazdasági tevékenységében, ellátási körzetében lényegesen kisebb, kevésbé hatékonyan működő, a szolgáltatás súlypontján kívül eső, Kazincbarcikai székhelyű ÉRV lenne a DMRV és a TRV anyatársasága. Ez azt jelenti például, hogy a jelenlegi Váccal szemben, Kazicbarcikán döntenének majd a majdnem 200 kilométerre lévő Szentendre vízellátásának a stratégiai kérdéseiről.

A privatizáció veszélyei

A magántulajdon bevonását is tárgyalta a még 2006-ban a vízközművekről szóló törvény előkészítése kapcsán készült hatástanulmány. Eszerint már a részleges privatizáció is nagyon komolyan veszélyeztetné az uniós támogatások igénybevételét, mivel a maximális vissza nem térítendő támogatás csak a 100 százalékban önkormányzati vagy állami tulajdonú beruházások esetén lehetséges. Így nem kizárt, hogy lényegesen nagyobb fejlesztési összegektől esünk el, mint amennyit a jelen állapotában a nem túlságosan vonzó társaságok értékesítéséből kaphatnánk. A magántőke elvárja a belátható időn belüli tőkemegtérülést, és profitbevételre is számít. A várható beruházási igények, a hosszú megtérülés miatt aligha lehetséges vonzó értékesítés díjemelés nélkül. Nagyon jól látszik a folyamat az energetikai szolgáltatók privatizációja után kialakult mai helyzetben. Hiába lett mindenféle jogszabállyal körülbástyázva a privatizációs folyamat, a garantált nyereség beépítése, az energiaárakat képtelen a kormányzat ellenőrizni, ezért mindenféle elképesztő ötlettel, „Robin Hood" adóval kívánja a szolgáltatók extraprofitját megcsapolni. Az energia árak emelésének sem tudott a kormányzat gátat szabni, aligha valószínű, hogy a vízáremelésnek ellen tudna állni.

Összeomolhat a támogatási rendszer

Ennek viszont az energiaárakhoz viszonyítva sokkal katasztrófálisabb helyzet kialakulása lenne a következménye. A magas árak miatt jelentősen megnövekedne a díj hátralékosok száma. Ideig-óráig a szociális támogatási rendszer ezt még képes ellensúlyozni, bár az elmúlt fél év történései azt mutatják, hogy a szociális támogatási rendszer is az összeomlás szélén van, a lehetőségek túllépése után pedig a rendszer összeomlása várható. Míg az energetikai szolgáltatók (a távfűtés kivételével) képesek a szolgáltatás szüneteltetésére a nem fizetők esetében, a vízszolgáltatás a higiénés követelmények miatt nem szüntethető meg, csak korlátozható. Más szóval, a nem fizetőknek is jár valamennyi víz- és csatornaszolgáltatás.

Természetesen ezt a hiányt újabb áremeléssel próbálja a szolgáltató ellensúlyozni, ami a fizetési hajlandóság további csökkenését eredményezi. Szakmai körökben ismeretes, hogy az áramszolgáltatók az áramlopást hálózati veszteségként könyvelik el, ahelyett hogy a kétségkívül nehezen felderíthető áramlopást megakadályozzák. A vízlopás ma még nem jellemző, de már ma is előfordul, hogy a közkutakról hatalmas ballonokkal, köbméterszámra hordják el a vizet, olykor a nem túl messze lévő építkezéshez a közkútra szerelt locsolócsövön keresztül vezetik a vizet.

      A privatizációnál azt is figyelembe kell venni, hogy ma egyes kedvezőtlen adottságú területeken a lakossági ivóvízfogyasztása jelentős mintegy 5 milliárd forintos állami támogatásban részesül. Ma ez az állami vagy önkormányzati tulajdonú társaságok működését segíti. A privatizált társaságoknál a támogatás egy része óhatatlanul is profittá változik, ami a magán társaságok közpénzből való gazdagodásához vezet. A folyamat ugyancsak kivívná az Európai Unió rosszallását, aminek a következményei ma nehezen mérhetők fel.

      Nyilvánvaló az is, hogy a magas ár az erőteljes víztakarékosságra ösztönöz, ami, ahol lehetséges, az esővíz jelentősebb felhasználását eredményezi. Ez a folyamat természetesen kedvező, de nem a szolgáltatók részére. Kevesebb vizet tudnak értékesíteni, romlik a hatékonyságuk, s ha ráadásul a használt esővíz megjelenik a méretlen szennyvíz hálózatban, újabb veszteségek terhelik a szolgáltatót.

Se összevonást, se magásosítást

A KÖEF szeptember 23-i ülésén Keller László államtitkár arról tájékoztatta az önkormányzati szövetségeket, hogy a vízközmű társaságoknak az új tulajdonosi programba történő bevonására jelenleg nincs kormányzati döntés, de a tőzsdei szerepléshez szükséges összevonások napirenden vannak. Tekintettel arra, hogy a kormányzat jelenleg nem tartja időszerűnek a tőzsdére vitelt, az ehhez szükséges üzemméret kialakítása sem szükséges, sőt az összevonás korábban gazdaságosan és jól működő nyereséges társaságok veszteségessé válásához vezethet.

A Magyar Önkormányzatok Szövetsége (MÖSZ) a leghatározottabban tiltakozik az ivóvízellátás bármely elemének és szervezetének, úgy a vízközmű, mint a működtető vagyon privatizációjával ellen. Álláspontja szerint a tervezet veszélyezteti az önkormányzati törvényben kötelezően előírt, egészséges ivóvíz-ellátás biztosítását. Ha az állam nem kívánja e stratégiai fontosságú szolgáltatást elvégezni, adja át az önkormányzatoknak, de semmi esetre sem magánkézbe. Tiltakozik továbbá a kezelhetetlen méretű, több száz kilométer távolságot átfogó ellátási területet magába foglaló szervezet kialakítása ellen. Az egymással fizikai kapcsolatban nem lévő ellátó rendszer nem, hogy gazdaságosabb működésű nem lesz, éppen ellenkezőleg óriási magas fizetésű alkalmazottakból álló vízfejet lesz kénytelen eltartani a fogyasztók által befizetett díjakból. Az óriás cég kialakítása ellehetetleníti az önkormányzatokat vízellátási kötelezettségük teljesítésében, ami alkotmányossági kérdéseket is felvethet.

A kérdéssel kapcsolatban az önkormányzati szövetségeket tömörítő KÖEF Önkormányzati Oldala június 17-i ülésén határozott tiltakozását fejezte ki, a Magyar Polgármesterek VII. Világtalálkozója ugyancsak állást foglalt a kérdésről zárónyilatkozatában. A KÖEF szeptember 23-i ülésén az önkormányzati szövetségek ismételten állást foglaltak a vízközmű társaságok privatizációja és összevonása ellen.

      A MÖSZ levélben kérte az illetékes minisztereket, a parlamenti pártok frakcióit, az érintett parlamenti bizottságot, továbbá a MNV Zrt. vezetését, hogy a privatizációt és a társaságok összevonását vegyék le napirendről. A döntéshozatal előtt ismerjék meg az önkormányzatok álláspontját, és az erre vonatkozó döntést olyan irányba befolyásolják, hogy ne alakulhasson ki a vízellátás terén az energiaellátáshoz hasonló kiszolgáltatottság.

Dr. Fábián Zsolt

a MÖSZ főtitkára

Hírlevél

Amennyiben szeretné, hogy hírlevelet küldjünk Önnek, iratkozzon fel levelezőlistánkra!
Település:

 
Polgármester:

 
E-mail:



KIEMELT HÍREINK



Archívum

VIDEÓK
 
HÍRLISTA
 


 

  


 



Magyar Polgármester © 2004-2020 Minden jog fenntartva. Honlapkészítés www.webdesignstudio.hu
http://www.aka.hu