Főoldal  
 
Hírek
2007
2008
2009
2010
2011
2012
2013
2014
2015
2016
2017
2018
2019
2020
Önkormányzatok
Önk. szövetségek
Jogszabályok

agrosol

 
glansya

 prosperty

elmuemasz

 mosz

mosz

s tér


europa a polgarokert

solarway

safecross

 
meva


s tér

nrgcar

csfa

eurest

leblanc

 okow

  

 mosz

mosz

mosz  

 /files/stihl.jpg

  /files/viking.jpg

 kas
/files/viking.jpg

/files/pma.jpg

 fsd

fsd

 
/files/nei.jpg
infraset
 
m

flaga
 
 
 
 
 







































eXTReMe Tracker
  Impresszum   Médiaajánlat    2020. augusztus 10.
Újságcikkekben Weboldalon  
Keresés
Aktuális Hírek

Lehetőségek és kihívások az agglomerációban
Gémesi György előadása a Régiók Bizottsága Bureau ülésén
A városok és régiók társadalmi kohézió előmozdítása érdekében betöltött szerepe, ezen belül a város és vidék kapcsolata volt az egyik fő témája a Régiók Bizottsága Bureau gödöllői tanácskozásának, így kiemelt érdeklődés övezte Gémesi György polgármester „Lehetőségek és kihívások az agglomerációban" című előadását, amely Gödöllő példáján keresztül mutatta be, hogy egy Budapest szomszédságában elhelyezkedő agglomerációs kisvárosnak miként van lehetősége a nagyváros évtizedek óta tartó elszívó hatása ellenére az önálló létezésre.
 

Lehetőségek és kihívások az agglomerációban

Mit értünk agglomeráció alatt? Az agglomeráció közigazgatási határokkal tagolt, ugyanakkor szoros társadalmi-gazdasági és funkcionális-területi kapcsolatokkal egységbe fogott település-csoport. A városfejlődés folyamatában alakult ki, ennek során korábban önálló települések összefonódnak, a nagyváros „kinövi" határait, illetve a nagyváros vonzáskörzetében új települések alakulnak ki, aminek elsődleges oka az ipari fejlődés és a munkahelyek koncentrálódása.

Az agglomeráció kialakulása

A kezdeti urbanizációs szakaszban, a falusi népesség a városok felé áramlik, a gazdaság a városokban koncentrálódik, városi központ nő, kinövi határait, megtörténik a környező települések bekebelezése, a korábbi önálló települések elvesztik önállóságukat. A következő fázisban elkezdődik a távolabbi vidéki lakosságnak az agglomerációba történő települése és a nagyvárosból a rekreációs célú kitelepülés, de megjelennek a gazdasági szereplők is az agglomerációban.

A növekvő zsúfoltság, nagyvárosi környezeti problémák kialakulása, és a korábbinál gyorsabb közlekedési lehetőségek miatt megindul a kitelepülés a nagyvárosból az agglomerációba, előtérbe kerülnek az egészséges életmód, a kultúra, a környezet és annak védelme, a „vidéki" életforma értékei. A dezurbanizációs folyamat során jelentős konfliktushelyzet alakul ki a nagyváros és a környező települések között. A lakosság gyors és nagyarányú kiáramlása a létszámnövekedésre felkészületlen, infrastrukturális hiányosságokkal küzdő településeken zsúfoltságot okoz, konfliktusok keletkeznek a helyiekkel. A nagy létszámú lakosságnövekedés elsősorban közlekedési igényt indukál, de felvet környezeti, szolgáltatási hiányosságokat is, és várható a közbiztonsági helyzet romlása is. A megnövekedett igények kielégítésére vonatkozó fejlesztések finanszírozására a település nem rendelkezik forrásokkal.

Az agglomerációs munkamegosztás

A centrum település nem képes ellátni magát, ezért az agglomerációból szerzi be erőforrásait és odahelyezi a problémás ágazatokat. A vizet, az energiát, az élelmiszert, a munkaerőt, nagyrészt az agglomerációból szerzi be, ugyanakkor a problémákat, a nem jövedelmező ágazatokat az agglomerációs településekre helyezi, így a szenny és csapadékvíz, a hulladék elhelyezését, a zöld terület biztosítását, az ehhez kapcsolódó rekreációs, üdülő tevékenységet, a lakásproblémákat, a szociális otthoni ellátást.

Az agglomerációs településen a nagyvárosi érdekek védelmében adminisztratív eszközökkel korlátozások kerülnek bevezetésre, nagyvárosi kezdeményezésre rendezési tervekkel, törvényekkel akadályozzák az egyes önkormányzatok szabad területhasznosítását, ami annak a következménye, hogy a nagyváros érdekérvényesítő képessége sokkal nagyobb, mint egyenként a településeké. A terhek kihelyezése mellett a nagyváros a jövedelmének egy részét is az agglomeráció rovására növeli, az agglomerációból származó szakképzett munkaerő jelentős adóbevételekhez juttatja a nagyvárost, de az agglomeráció igényeit kielégítő szolgáltatások bevételei, kapacitások lekötése az egészségügy, a kultúra, a kereskedelem területén előnyös helyzetbe juttatja a nagyvárost. A munkalehetőség az agglomerációnak is előnyös, jelentős a munkanélküliség csökkenése, de hozzá kell tenni, hogy a nagyvárosi munkahely a magasan képzett szakképzett munkaerő számára áll rendelkezésre, az agglomerációban a munkanélküliek jelentős része a képzettség nélküliekből adódik.

A szimbiózis hátrányai

A dezurbanizáció pozitív hozadéka a gazdaság szereplőinek kiköltözése, amelyek különböző megfontolások miatt gyakran választják az agglomerációt, enyhítve ezzel a közlekedési igényt és a munkanélküliséget, jövedelemhez juttatva a települést. Az agglomerációban lezajló folyamatoknak a pozitív hatások mellett számos negatív hatása is van településekre:

  • alvótelepülések kialakulása
  • helyi identitás nélküli lakosság, nem alakulnak ki helyi közösségek
  • bűnözés megnövekedése
  • hagyományok elsorvadása, konfliktus az őslakosság és az új között
  • finanszírozási gondok, bejelentkezések elmaradása
  • megnövekedett, de nem finanszírozott terhek az alapellátásban, oktatás, egészségügy
  • ingatlan árnövekedés
  • növekvő közlekedési igény, környezet romlása, ingázás
  • munkanélküliség javulása az agglomerációban
  • szolgáltatások, közművesítés színvonalának javulása
  • veszély a nagyváros bekebelezi a települést, elveszíti identitását, önállóságát, hagyományait, a nagyvároshoz idomul, előnyeivel és hátrányaival

Mi a helyzet a budapesti agglomerációban?

Pest, Buda és Óbuda lakosságszáma a 18. század végén 50 ezer fő, 1831-ben 100 ezer fő felett, 1851-ben 173 ezer fő, 1870-ben 269 ezer fő volt. A 19. század közepére Buda és Pest (főleg Pest) az ország legjelentősebb gazdasági, kereskedelmi, forgalmi és szellemi központjává válik, kiépülő vasútvonalak központja, terményforgalmi, majd pénzintézeti központ, kismértékben a gyáripar központja. Pest, Buda és Óbuda egyesüléséből 1873-ban létrejött Budapest, lakosságszáma 1891-ben 492 ezer fő, 1896-ban 961 ezer fő. Jellemző az intenzív urbanizációs szakasz, betelepülés mind a város közigazgatási határain belülre, mind közvetlen környezetébe. A lakosságszáma az első világháború előtt 900 ezer fő volt.

Jellemzőek a nagy infrastrukturális fejlesztések, az elővárosi közlekedés kiépítése (HÉV, villamosok közlekedtek az elővárosokba is. Az elővárosi forgalom 1896 és 1913 között tizenháromszorosára nő, ingázás általános, gyáripari munkásság is ingázik. A korábban önálló településrészek elvesztik saját karakterüket

1950-ben kialakították Nagy-Budapestet, 7 város, 16 nagyközség és 3 településrész összevonásával. Adminisztratív intézkedés nem követte, a kiegyenlítési mechanizmus nem működött, a külső kerületek elmaradása konzerválódott. Lakosságszám ekkor a legmagasabb 1980-85 körül 2,1 millió fő. Ezzel párhuzamosan nőtt az agglomeráció lakossága is, egyes környező településen 20 év alatt 2-3-szorosára nőtt a lakosság. 2005-ben kerültek a ma érvényes agglomerációs határok megállapításra. Az 1980-as évek végén kezdődött az elvándorlás, melynek során 20 év alatt 400 ezer ember költözött az agglomerációba, 2007-ben a 81 településen, több mint 2,4 millió fő élt, ebből Budapesten 1 702 497-en, a fővároson kívül 755 ezren.

Az 1990-es éveket követően erőteljesen növekedett az agglomerációs településen a gazdaság súlya, a társas vállalkozások száma 1996 és 2001 között 81 százalékkal, az infrastruktúra ellátottság az országos átlag kétszeresével növekedett. A Budapesten dolgozó bejárók száma 200 ezer, az agglomerációba kijárók száma 50 ezer körül alakult. A Budapest és környezete között naponta 760 ezer utazás, 57 százaléka személygépkocsival bonyolódik.

És mi történt ezalatt Gödöllőn?

Térjünk át egy kicsit Gödöllőre. A Gödöllői Dombság erdői évszázadok óta főúri, királyi vadászterületek. A táj szépsége és Buda közelsége vonzotta letelepedésre a 18. század leggazdagabb magyar főurát, gróf Grassalkovich Antalt is, kinek pompás kastélya az 1867-es kiegyezést követően a magyar uralkodók nyári rezidenciájává lett. Ez tette Gödöllőt a 19-20. század fordulóján azzá, ami Franciaországban Versailles, Ausztriában Schönbrunn, királyi üdülőhellyé, ahol a monarchia korában Ferenc József és a legendás Erzsébet királyné kedvenc tartózkodási helyévé.

Gödöllő megőrizte függetlenségét, önállóságát, nincs kiszolgáltatott helyzetben, gazdálkodása kiegyensúlyozott, költségvetésének 20-30 százalékát fejlesztésre fordítja, saját bevétele közel az összes bevétel 70 százaléka. A lakosságszám növekedése 20 év alatt csupán kevesebb, mint 15 százalék volt. Ez tudatos településfejlesztési politika. A városban az infrastruktúra-fejlesztés gyakorlatilag befejeződött.  

A város önálló identitással rendelkezik, jelentős térségi, kulturális, egészségügyi, oktatási, ipari, kereskedelmi és sport központ Budapest közelében. Térségi központként összefogja a környező 13 településből álló kistérséget, a közös fellépés Budapesttel szemben jelentős eredményeket hozott a térségi közlekedés fejlesztésében. A kistérségi határokon átnyúlva 106 település összefogásával létrehozta a régiós hulladékgazdálkodási rendszert, amely mintegy 300 ezer ember hulladékét kezeli a legkorszerűbb módon. Hagyományaira és adottságaira támaszkodva országos és nemzetközi eseményeknek ad otthont, messze meghaladva a méretből fakadó lehetőségeket.

A siker titka

Gödöllő példája azt bizonyítja, hogy megfelelő településfejlesztési politikával, a települések közötti összefogás erősítésével, a lehetőségek kihasználásával biztosítható az agglomerációban a település önállósága, van lehetőség a többi településsel és a nagyvárossal a harmonikus együttműködésre, biztosítható az egyenletes fejlődés és megvan a lehetőség a hagyományok, az identitás megőrzésére, a lakóközösségek, a civil szervezetek erősítésére.

Összességében tehát az együttműködés során olyan struktúrát kell kialakítani, amely

  • biztosítja az egyes települések önállóságát és egyenrangúságát, nem teszi lehetővé a kiszolgáltatott helyzet kialakulását
  • a gazdaság fejlesztése érdekében, az agglomeráció önálló gazdasági erejének erősítését biztosítja, lehetőséget adva a piaci erők kibontakozásának
  • kezeli az egyenlőtlenségeket, biztosítja a nagy szolgáltató rendszerek működőképességét, és megakadályozza a monopolhelyzetből adódó kiszolgáltatottság kialakulását.

Dr. Gémesi György

Gödöllő polgármestere, a MÖSZ elnöke

Hírlevél

Amennyiben szeretné, hogy hírlevelet küldjünk Önnek, iratkozzon fel levelezőlistánkra!
Település:

 
Polgármester:

 
E-mail:



KIEMELT HÍREINK



Archívum

VIDEÓK
 
HÍRLISTA
 


 

  


 



Magyar Polgármester © 2004-2020 Minden jog fenntartva. Honlapkészítés www.webdesignstudio.hu
http://www.aka.hu