„Az önkormányzati szövetségek szerepe a visegrádi országokban" című MÖSZ-konferencián a V4 országok legjelentősebb önkormányzati szövetségei képviseltették magukat, s egy közös önkormányzati platform létrehozásának terve is megfogalmazódott. Robert Zemannal, a cseh SMO CR és István Zachariašsal, a szlovák ZMOS elnökségi tagjával arról beszélgettünk, melyek a közös problémák, és milyen együttműködési lehetőségek mutatkoznak a V4-es országok önkormányzati szövetségei között.

Önök Csehország és Szlovákia legjelentősebb önkormányzati szövetségeit képviselik. Mondanának néhány szót ezekről a szervezetekről?

Robert Zeman: A Cseh Községek és Városok Szövetsége (SMO CR) még az Osztrák-Magyar Monarchia idején, 1907-ben alakult, 1990-ben szerveződött újjá, ma közel 2500 ezres tagsággal rendelkezik. Tevékenységi körünk rendkívül kiterjedt, a törvényalkotás véleményezése és az uniós szervezetekben való részvétel éppen úgy beletartozik, ahogy a polgármesterek és az önkormányzati képviselők ingyenes továbbképzése is.

István Zachariaš: A Szlovákiai Városok és Falvak Társulását (ZMOS) Szlovákia legnagyobb önkormányzati érdekképviseleti szövetsége, mely 1990-ben jött létre, s az ország településeinek 95 százalékát tudja tagjai között. Részt vettünk az Alkotmány előkészítésében és módosításaiban, a szlovák víziközmű vagyon tulajdoni viszonyának rendezésében, s egy uniós projekt segítségével sikerült minden szlovákiai települést internetes hozzáféréshez juttatnunk.

Milyen egyéb szövetségek vannak? Hogyan működik önöknél az önkormányzati érdekvédelem?

Robert Zeman: Csehországban a Cseh Városok és Falvak Szövetsége, mint ernyőszervezet fogja össze a városok, a községek és a megyék kamaráját, ezen kívül létezik még a Kisközségek Szövetsége és vannak különböző regionális társulások. Állami támogatást nem kapunk, csak a tagdíjakból és különböző pályázati forrásokból finanszírozzuk a működésünket. 

István Zachariaš: Szlovákiában két meghatározó önkormányzati szövetség van, a települések 95 százalékát tömörítő Szlovákiai Városok és Falvak Szövetsége (ZMOS), melyben külön kamarája van a városoknak és a falvaknak, illetve a 200 tagot számláló Városok Uniója. Egyik szervezet sem kap pénzt a kormánytól, de nem is baj, mert így meg tudjuk őrizni függetlenségünket.

Mennyire egységesek, illetve mennyire hatékony az érdekérvényesítés?

István Zachariaš: Nincsenek vitáink a többi szövetséggel, de együtt sem működünk velük. A kormánnyal szemben viszont határozottan fellépünk, előfordult már hogy utcára is vonultunk valamiért.

Robert Zeman: Mivel nálunk lényegében csak egyetlen ernyőszervezet működik, a miénk, házon belül folytatjuk le az esetleges vitákat, kifelé már egységes véleményt képviselünk.

Ha egyet kellene kiemelni, mi volna a legnagyobb probléma, amivel önöknél az önkormányzatoknak meg kell küzdenie?

Robert Zeman: Az anyagi gondokat emelném ki. Az önkormányzatok nem kapnak elegendő állami támogatást a hozzájuk telepített feladatok ellátásához. Mindemellett, a gazdasági válság következtében lecsökkentek a személyi jövedelemadóból, a közösségi jövedelemadóból, illetve az általános forgalmi adóból származó az önkormányzati bevételek. 

István Zachariaš: Nálunk is hasonló a probléma. A szlovák államháztartási hiány három százalék alatt tartásához az önkormányzatoknak el kellett vállalni a bérek az öt, míg a rezsiköltség 10 százalékát megtakarítják. Nagy kihívás volt, nagyon heves ellenállást váltott ki az érintettekből, de teljesítettük.

Magyarországon régóta tartó, visszafordíthatatlannak tűnő tendencia a kistelepülések elnéptelenedése. Csehországban, illetve Szlovákiában is hasonló a helyzet?

Robert Zeman: Igen. Sajnos bizonyos országrészekben nagyon kevés a munkahely, ezért a sokan a nagyobb városokban keresik a megélhetési lehetőségeket. Prágába, Brnóba és Ceské Budějovicébe költöznek legtöbben. A kistelepülések kiürülnek, elöregszenek, iskoláik és közintézményeik fenntarthatatlanná válnak, sokszor ülőfaluvá alakulnak át.

István Zachariaš: Szlovákiában ez nem akkora probléma, mert körülbelül ugyanannyian költöznek be a nagyobb városokba, mint ahányan kiköltöznek azokból. Nálunk nem könnyebb az élet a városokban sem, sokan visszatérnek vidékre, a régi családi házba. Sokkal szembetűnőbb a külföldre való elvándorlás, különösen a kevesebb munkalehetőséget kínáló Kelet-Szlovákiából.

Magyarországon nemrégiben bevezették a közös hivatalok létrehozásának kötelezettségét 2000 fő alatti települések esetében, s megfigyelhetők más, a kistelepülések önállóságát korlátozó törekvések is. Csehországban és Szlovákiában is hasonló a helyzet?

István Zachariaš: Nálunk ez már 1990 óta aktuális téma, de a kistelepüléseknek egyelőre sikerült megőrizniük önállóságukat. Önkéntes, közös feladatellátásra létrehozott társulások, szakmai együttműködések viszont vannak.

Robert Zeman: Csehország településszerkezete még a magyarországinál is széttagoltabb, még több a néhányszáz fős kistelepülés. Mivel a kistelepüléseknek nincsen elegendő fejlesztési forrásaik, nagy nehézséget okoz ezeknek a falvaknak a megfelelő szolgáltatásokkal való ellátása. Ezek miatt a gazdasági kényszerítő erők miatt időről-időre szóba kerül a kistelepülések összevonásának kérdése, de igazán nincsen ilyen nyomás rajtunk.

A konferencia végén, a résztvevők megállapodtak, hogy szorosabbra fűzik a V4-es országok önkormányzati szövetségei közötti együttműködést. Mit gondolnak, milyen területeken tudnák segíteni egymás tevékenységét?

Robert Zeman: Elsősorban információ és tapasztalatcserét, a jó gyakorlatok bemutatását és a közös rendezvények, konferenciák megszervezését emelném ki, de a Brüsszelben való együttes fellépést is lehetségesnek tartom.

István Zachariaš: A határ menti együttműködés közös fejlesztésében, koordinálásában látok lehetőségeket, főként egészségügyi, szociális, informatikai téren, illetve munkahelyteremtést célzó projektek kidolgozásában. Nagyon jó lehetőségnek tartom az EGTC-ket, amelyek révén már-már légiessé válnak a határok. Mindemellett valószínűleg volna mit tanulnunk egymástól az érdekérvényesítést illetően is.

MP