„Hová kerül az ilyen módon befizetett pénz, azt nem tudni, de biztosan nem a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását segítő szervezetekhez” – tudjuk meg Tasnádi Sándortól, a Magyarországi Akkreditált Munkáltatók Országos Érdekvédelmi Szövetsége (MAÉSZ) elnökétől. Nyugodtan nevezhetjük tehát csontváznak a Munkaerő-piaci Alap Rehabilitációs Alaprészét, mert ott hiába is keres pénzt az illetékes, nem lel, ugyanis, úgymond, átcsoportosították. Tehát, ha ide is került a bevezetőben említett összeg, innen már kivették.

Az EU-s csatlakozásnál kezdődött…

A megváltozott munkaképességűek munkahelyteremtő és anyagi támogatása nem új keletű, már a szocializmusban is létezett, így a legtöbb foglalkoztató cég már komoly múlttal rendelkezik. A rendszerváltoztatást követően beindult a privatizáció, azonban az állami támogatás megmaradt. Normatív módon biztosították az egészségkárosodottság arányát szem előtt tartva azon cégeknek, akik célszervezeti minősítést kaptak. Tartott mindez EU-s csatlakozásunkig. „Ekkor azt mondták, nem tartható tovább az addigi célszervezeti rendszer, át kell venni az uniós szabályozást” – emlékszik Tasnádi Sándor. „Az EU nem ajánlásokat szokott megfogalmazni, amelyeket nem kell kötelező jelleggel átvennie a tagországoknak?” – adja magát a kérdés. Dehogynem! Ám a hibás kormányzati döntés nyomán a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása a szociális szférából átkerült a piaciba. A piaczavarást kiküszöbölő uniós irányelveket vették át. Amikor a rendeletek 2006-ban életbe léptek, akkor döbbentek rá az egykori nagy cégek vezetői, mekkora a baj. Óriási, ugyanis legtöbben lehúzhatták a redőnyt.

Védettek és védtelenek

A kormányzat sajátos lépéssel válaszolt a problémára. Kiválasztottak először hét, majd még 14 állami és magán non-profit céget – hogy mi alapján, azt nem tudni –, s ezekkel úgynevezett védett szervezeti szerződést kötöttek. Így egyfelől kivételezett helyzetbe kerültek olyan cégek, amelyeknek közel sem volt akkora múltjuk, mint másoknak, másfelől – mint Tasnádi Sándor a rendeletekből kiolvassa – az állami cégek vagyona kikerült az úgynevezett állami törzsvagyonból, így már forgalomképessé vált. Aki nem került a huszonegyek közé, az addigi támogatás mindössze 60 százalékát kapta a továbbiakban, míg a védett szervezeti szerződéssel bírók ennek az összegnek a közel háromszorosát. Ennek és annak köszönhetően, hogy az évenként változó költségvetési feltételekkel, illetve a támogatható költségek korlátozásával a tárgyévet követő áprilisban ismerkedhettek meg az érintettek – a támogatási szerződések rendszerint ekkor köttetnek, a rendeleti előírásokat megsértve – százmilliós veszteséget szenvedtek a cégek. „2008-ban a támogatások utalásával negyedévet késett a kormányzat – emlékeztet a MAÉSZ elnöke. – Így nem volt mit tenni banki kölcsönt vettek fel a vállalkozások.” A rendeletek bevezetése előtti tájékoztatások alapján szó sem volt a támogatások drasztikus csökkenéséről, tényleges támogatási intenzitás az érintet csoportoknál azonban nagyon elmaradt az addigi dotációtól. A kamatokat megváltozott munkaképességű emberekkel kitermeltetni szakmailag és közgazdaságilag is tisztességtelen elvárás.

Abszurd helyzet

Az említett változó feltételek abszurd drámába kívánkozó helyzeteket szültek. Lássunk egy példát! Ha a cég rendelkezik raktárral, annak fűtését megtámogatja az illetékes szakminisztérium, úgymond logisztikához köthető költségként. Annak a műhelynek a fűtése, amelyben az emberek dolgoznak ellenben nem támogatható. „Kijött egy szabályzás tervezet, amelynek értelmében a második évben kevesebb támogatást kell adni, mivel már rutint szerzett a dolgozó az adott feladatkörben. Mi szinte kéthetente más és más munkát végzünk, így tudjuk az emberek teljesítőképességét és a piaci elvárásokat összehangolni. A támogatás egyik része az időt hivatott szponzorálni, ameddig a dolgozó betanulja az új feladatát, illetve a képességből eredő teljesítmény kiesést kompenzálja a másik pedig a speciális munkahelyi igények megvalósítását segíti” – magyarázza Tasnádi Sándor, majd megkongatja a vészharangot. – A bankok besokalltak. Látták a reménytelen helyzetünket, hát rákérdeztek: a kamatokon túl, a törzstőkét képesek lesztek visszafizetni? Mit válaszolhatnánk? Csak akkor, ha végre normalizálják a vonatkozó szabályozásokat. Erre a bankok ultimátumot adtak: vagy azonnal visszafizetünk mindent, vagy a cég összes vagyonára ráteszik a jelzálogot.”

Foglalkoztatottakból segélyezettek?

Mindeközben azok a profitorientált multinacionális cégek, amelyek a törvény betűit betartva alkalmaznak megváltozott munkaképességű dolgozókat, ugyanakkora bértámogatásban részesülnek akár a specializált szervezetek. Sokan kedvet is kaptak a dologhoz, amelynek következtében a minisztérium által tervezetthez képest 16 milliárd forinttal több pénzt kellett kifizetniük. Ezért azután tavaly szeptemberben megszüntették a további akkreditációkat, és a hozzá kapcsolható bértámogatást. A már rendszerben lévők pedig kizárólag a 2009 szeptember 1-i foglalkoztatási állapothoz lemerevített összeget hívhatnak le. Ez a multiknak nem jelent komoly érvágást. Olyan foglalkoztatók kényszerülnek bezárni kapuikat, amelyek közelében sehol hasonló intézmény nem található. Nagyon sok súlyosan fogyatékos rászoruló van foglalkoztatva csak bértámogatás mellett, erre szakosodott szervezetekben, közhasznú non-profit társaságokban. A bértámogatás mértéke, egyéb támogatáshoz jutás esélytelensége, hiánya miatt rendkívül súlyos helyzetbe kerültek. Mi lesz így a sokszor 90 százalékban megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató társaságokkal, az ott foglalkoztatott megváltozott munkaképességűekkel? Átkerülnek az önkormányzatok által fenntartott passzív ellátó rendszerbe. Akik eddig értéket termeltek, egzisztenciát építettek, most kiszolgáltatott, segélyből élőkké válnak.

Vadász Botond